Tiszteletadás a kitelepítetteknek

Méltóságteljes megemlékezést tartottak a Budafoki Evangélikus Templom kertjében, ahol immár tizenharmadik alkalommal idézték fel az 1951. május 21. és július 18. között Budapestről kitelepített családok sorsát. A résztvevők a Magyar Örökség díjas szobrászművész, vitéz Majzik Mária által készített, 2011-ben felavatott, három részből álló emlékművénél emlékeztek vissza a 74 évvel ezelőtt történt fővárosi eseményekre.

Miután az önkormányzat részéről Papp Liza köszöntötte a megjelenteket, Kirs Panka, a Soós István Borászati Technikum tanulója, valamint Rakoncai Ibolya, a vitézi rend tagja megkongatták az emlékmű harangjait, és bevonult a Történelmi Vitézi Rend Díszőrsége. A Himnuszt követően a jelenlévők egyperces néma főhajtással adóztak az idén márciusban elhunyt vitéz Majzik Mária emlékének.

Bene József, a Politikai Foglyok Országos Szövetsége (Pofosz) Budapesti Kitelepítettek Tagozatának elnöke az országos, majd a május 21-én kezdődő budapesti kitelepítést részletezte.

Többek között elmondta: a Rákosi-rendszer több mint ötezer családot, legalább 12–14 ezer személyt telepített ki Budapestről társadalmi osztály alapon, lakáshiányra hivatkozva. A családokat javarészt az ország keleti részébe, apró falvakba, tanyákra deportálták, jellemzően olyan emberek otthonaiba, akik szintén a rendszer ellensége bélyegét viselték.

A rendezvényen Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke elsőként a kazahsztáni Alzhirban tett látogatásáról beszélt, a Szovjetunió legnagyobb kényszermunkatáboráról, ahol a tizenöt év alatt (1938–1953), Sztálin haláláig 18 ezer nő töltött hosszabb-rövidebb időt embertelen körülmények között. Kiemelte, milyen megrázó volt látni az emlékhely bejáratánál lévő vagont és a három, hosszan futó sötét márványfalat az ott raboskodó nők neveivel.

Karsay Ferenc polgármester személyes érintettsége okán a nagyszüleiről mesélt, majd – ahogy Németh Zsolt – ő is kitért Visky András erdélyi író Kitelepítés című regényére, a szerzővel való találkozásra.

Az ünnepségen Jakó Nóra, aki kisbabaként élte át a kitelepítést, a szüleitől hallott szörnyű emlékeket idézte fel, Ambrus Károly pedig tárogatón játszott és énekelt.

A megemlékezés Hokker Zsolt evangélikus lelkipásztor áldásával és közös imádsággal, valamint koszorúzással ért véget. Különösen megható pillanat volt, amikor az emlékműnél a kisgyermekként kitelepített Kirtsch Annamária és Szabóné Kircsfalusy Katalin helyezte el az emlékezés virágait.

Tamás Angéla